Zsákutcám (kétszeresen dedikált példány) [antikvár]

Előszó Kollázsokban, álomszerű- és anti-képekben sejlik fel e könyv alkotójának bonyolult lelkivilága - árnyaltan, sötét tónusokkal elmélyítve. Hasonló hangszínnel szól azokról a már-már abszurd problémákról, amelyek a mai embert foglalkoztatják: az otton, a haza, az emberiség nyugtalanító sors-dilemmáiról - az általánost a maga egyedi, sajátos nyelvén fejezve ki: belső átélései alapján a szürrealizmus eszközeivel. Nehezen megközelíthető, okkult valóságvilágban szegődik mellénk idegenvezetőként, felvillantva egy-egy jelzőlámpát összefutó, vagy éppen szétágazó, vagy egymást keresztező útjai mentén: megpróbálja számunkra az érthetetlennek tűnőt megérthetővé tenni; ellentmondásokon tépelődik, vívódásaiban való részvételre szólít fel; azt sugalmazza, hogy soha ne elégedjünk meg kézenfekvő, silány megoldásokkal. Versei felzaklatnak, vagy tűnődésre késztetnek - könyvét nem tehetjük le fáradt közönnyel, ha kézbevettük, s el is olvastuk. Ajánlom e könyvet azoknak, akiket nem elégítenek ki felszíni hatások, hanem azoknál mélyebbre igyekeznek gondolatokban, érzésekben és sejtésekben egyaránt. Budapest, 2000. szeptember Horváth-Hoitsy Edit