Zsengék (dedikált) [antikvár]

A szerző által dedikált példány.
Elővettem kis lakattal lezárt zöld könyvecskémet, melynek borítóján nagy, aranyszínű betűkkel olvasható "Emlékeim". Aztán olvasni kezdtem. Az emlékek titokzatos labirintusából elősuhantak a képek, események... Bélaváron, a szegényes kis somogyi faluban, egy százéves ősi házban szorgalmas kisfiú olvasta a könyveket és álmodozott. Csodálta Petőfi Sándor és egyszerű verseit, János vitézzel kóborolt a világban és járt Tündérországban. Ő volt maga Toldi Miklós és magába szívta Arany balladáit is. Nyilas Misiként küzdött, szenvedett jóságban és tisztességben Debrecen nagy városában... Aztán ez a kisfiú serdülni kezdett és a falusi szegénység melegében rácsodálkozott a világra: erdőre, növényekre, virágokra, a Drávára, emberekre. Rájött, hogy a lelkében valami több van, többet akar. Fájdalom és harag viharzott szívében, bántotta a sok igazságtalanság. Szinte sírni tudott volna bánatában. Máskor meg a nyárfák suhogása, a levelek zenéje mintha vérében rezdült volna. Tehéncsordák ballagása, háziállatok udvari zenéje, tücskök ciripelése, virágok bódító illata mind lelkében dalolt. Olykor verssorok, énekek, gondolat töredékek motoszkáltak agyában...