Zsenik egymásról (dedikált példány) [antikvár]

A lángelme magában foglal minden lehetséges ellentétet. Ezért nem könnyű a zsenit megérteni, a kívülállóknak ez általában nem is sikerülhet. De ne keseredjünk el. Hányan értik közülünk a villanyáram keletkezését, az egész elektromos folyamatot? Vagy tudjuk-e, hogyan működik egy atomerőmű, egy olajfinomító, vagy hogy mit művelnek egy matematikai kutatóintézetben? Nyugodjunk meg: nem is kell tudnunk. Nekünk, egyszerű embereknek elég bekapcsolni a gombot, a többi nem a mi dolgunk. Azért vannak a zsenik, hogy az égetően nagy problémákat, legyenek bár elméletiek vagy gyakorlatiak, megoldják helyettünk és számunkra. Igazából illik viszont tudni, hogy nincsenek csak elméleti problémák, valamilyen szinten azok is gyakorlatiak - lesznek. Ha nem hamar, hát majd valamikor később. A zseniket nem megérteni kell, ez úgysem sikerülhet, legyen elég, ha tiszteljük és szeretjük őket. Már akit lehet. Mert akadnak közöttük ellenszenves emberek, de bennük is tisztelhetjük legalább a hihetetlen tudást, amiből nekünk jóval kevesebb jutott. Ne feledjük: a zseni látja a jövőt, és ritkán téved. A közember ellenben még a jelent sem éri föl ésszel, a múltat nem ismeri, bár szívesen hivatkozik rá, a jövőről pedig fogalma sincsen. Szükség van hát zsenikre, már csak puszta túlélésünk miatt is. Olyanok ők, mint a régi vitorlás hajó árbockosarába felküldött figyelő matróz. Mindent előbb vesz észre, mint a többiek a fedélzeten - igaz, ezért meg is szenved.