Zsófi és a szombati varázslatok (dedikált példány) [antikvár]

- Miért vagy ma olyan csendes? - kérdezte a reggelinél Zsófit a mamája. A kislány nem válaszolt. - Fáj valamid? Beteg vagy? - faggatta a mama. Zsófi csak a fejét rázta. - Nincs neked lázad? (Újabb fejrázás) Az asztal túloldalán egy újság ült. Az újság időnként megkavargatta a kávéját. Most azonban apa hangján megszólalt. - Miért nem felelsz anyádnak? Erre már illett volna választ adni, de Zsófikának nem akaródzott apa helyett az újsággal beszélgetnie. Kisvártatva mégis kibökte: - A barátnőmet keresem. - Ágit? Horváth Ágit? - kérdezte csodálkozva a mama. - Nem, az új barátnőmet. - Őt hogy hívják? - Azt... azt nem tudom. - Miért, hát hol találkoztál vele? - Álmomban. Hopp!, az újság eltűnt. Apa kedvesen mosolygott, és megsimogatta Zsófi fejét. Anya pedig (immár mosogatás közben) azt javasolta, hogy próbáljon meg Zsófi ismét arról a lányról álmodni. Zsófi elszomorodott. Mintha bizony azt ő dönthetné el, kiről-miről is álmodjék.