Az áttörés kora I-II. [antikvár]

Az I. kötet gerince megtört, hajlott, alsó lapéle néhol elszíneződött.
Kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban: 2004. március 20 - szeptember 6., Magyar Nemzeti Galériában: 2004. március 20 - május 17., Országos Széchényi Könyvtárban: 2004. március 20 - szeptember 6. Részlet: A Klimt, Schiele, Kokoschka és a dualizmus művészete című kiállítás az egykori Osztrák-Magyar Monarchia két központjának, Bécsnek és Budapestnek a művészetét, kultúráját mutatja be 1873-1920 között. Meggyőződésünk, hogy a 2003 februárjában Bécsben nagy sikerrel bemutatott anyag fokozott érdeklődésre tarthat számot Budapesten is. Nemcsak azért, mert a bécsi kiállítás magyar vonatkozású részét a kiállítás szervezői lényegesen kibővítették, hanem azért is, mert ez az a korszak, amelyik mindkét ország életében meghatározó jelentőségű volt. 1873 és 1920 között a két főváros, Bécs és Budapest egymással versengve és egymást kiegészítve válik európai kultúrközponttá, ahonnan új stílusok és az azokat művészetükben kifejezésre juttató új művészek, Hans Makart, Gustav Klimt, Oskar Kokoschka vagy a Bauhaus alapítói közé tartozó Moholy Nagy László, a magyar zenét világhírűvé tévő Bartók Béla és Kodály Zoltán indulnak el a nemzetközi elismertség felé. Ez az időszak egyúttal a nagy átalakulás kora is. Az I. világháború szenvedéseit, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását egy rendkívül virágzó korszak előzi meg. Csúcsára ér a korábbi századok stílusait magába olvasztó historizmus, majd az új motívumokban, színekben és formákban tobzódó szecesszió. Ezek eredményeként születik meg a nagyvárossá váló Bécs és Budapest építészetének ma is meghatározó arculata. Ugyanebben az időben tör át egy teljesen eltérő, a kortársakat megdöbbentő formanyelvet, kifejezést használó új stílus is, amelyet a legegyszerűbben modern művészetnek nevezhetünk. Mindez egy emberöltő alatt játszódik le. Szinte valamennyi művészeti ágban több nemzedék is megéri, hogy amit fiatalon új és merész ötletként sikerült diadalra juttatnia, azt néhány év múlva az utánuk következő, még újabbat akaró nemzedék mint ósdi és konzervatív dolgot félresöpri és kidobja. A kiállítás rendezői nem kisebb feladatot vállaltak, mint hogy felvázolják ennek a hatalmas átalakulásnak a művészeti és kulturális eredményeit Bécsben és Budapesten: a tegnap világában, az úgynevezett boldog békeidőkben, bemutatva a művészet azonos és eltérő útjait. Jó szívvel ajánlom a kiállítást a figyelmükbe.