Ezüst György (aláírt) [antikvár]

Részlet: MAGAMRÓL Nézem a tükörben az arcomat, vizsgálódva, mint önarcképfestés előtt, és úgy fogalmazódik bennem az igény most az írásra magamról, ahogy a kételyek kísértek türelmetlen próbálkozásaim során a festésben. A rólam ítélkezők, az engem elemzők magabiztossága segít, hiszen őnáluk feltétlenül többet tudok magamról. Sorsom azonosult közép-kelet-európai világunkkal. Hittel az ideális világ lehetőségében, kételyekkel az ellentmondások felismerésében, a forradalommal, a félelemmel, a megalkuvásokkal. Így művésszé alakulásomban fatalista lettem, de a felkészülést nem bíztam a véletlenre, megszállott szorgalommal készültem a tanulmányok sokaságával, hogy önmagam számára is igazoljam a mesterség tudását. Meggyőződésem, hogy csak a biztos szakmai tudás ad hitelt a művészetnek és a művészet alázatos szolgálatára tanítottam tanítványaimat is. Így tanultam meg képek között járni a világban. így mutattak járható utat a szülőföld mezsgyéi, és határozta meg festői létemet magyar sorsom. Ez az a talaj, amin biztosan állok. A népművészet tiszta szín- és formavilága, az Alföld sajátos atmoszférája lett meghatározója képteremtő logikámnak. Ezt erősítették a világ bármely táján szerzett festői impresszióim. Pályám írásának új bekezdései közt a konstruktivizmus, a kubizmus, az expresszionizmus korszakai is fellelhetők. Most a szimbolizmus foglalkoztat. Kísérletezem a technikák sokaságával, de mindig alárendeltem a kép témájának. A kép öntörvényűsége mindig a racionális hatásokat erősítette a festésben, pár éves kalandjaim az izmusokkal rendre visszatérítettek a szülőföld megtermékenyítő, elkötelezett tradíciószabta világába. Sokszor felvetődött bennem az aktualizáló, drámai demonstráció, a világ kényszerű nyomorúságán segíteni akarás, de ilyenkor egyre líraibb, emberhez simulóbb, harmonikusabb, érzelmesebb lettem. Végül is a festés jön magától. És ez az öröm, ami képeimből árad a kiállítások falán - meg kell, hogy győzze a szemlélőt: csendesen is lehet az ember igazáért szólni. Az ember igaza, a küzdelmek szépsége, a harmónia - a béke.