Karácsony régi képeslapokon [antikvár]

Táblái enyhén kopottasak, karcosak, sarkak kissé megnyomódtak, kopottak. Pár fűzés mentén az oldalak kopottasak.
Ilyen gyűjteményt minden család összeállíthatott volna. Ha beléphetnénk dédanyáink lakásába, kedvünk szerint kutatgatva, mennyi iratot, feljegyzést, cédulát, fotográfiát, levelet és képeslapot találnánk a sublót mélyén, bőrmappás íróasztalok fiókjában, ruhaszekrények alján, pincében, padláson. A nippek, kancsók, vázák, poharak összetörtek, a ruhákat elajándékozták, kidobták, a megkopott huzatú kanapékat, fotelokat elvitte az ócskás, de a papírféle, ez a könnyen sérülő semmiség állta az idők viharát. Szolidan megsárgult, széle rojtos lett, a tintával rárótt sorok megfakultak, a papír megöregedett, de átélt generációkat, mert fontos volt. Elődeink, az egymás iránti tiszteletből és a jó állampolgár kötelessége szerint, megőrizték a családot érintő összes irományt. Kemény dobozokba gyűltek a rokonok, barátok levelei, és külön szortírozva az adófizetési igazolások, csekkek, birtoklapok, látleletek, adásvételi szerződések, periratok, felszólítások, idézések, bizonylatok - minden, ami jó, ha megvan, mert egyszer szükség lehet rá. Abban az időben, amikor a bútorok ugyanott álltak, ahová az elődök helyezték, a széles rámájú családi fényképek mellé odatűzték az esküvői csokor szalagját vagy a particédulát, és bekeretezték a diplomát meg a mesterlevelet, abban az időben az állampolgár mindig készen állt arra, hogy bizonyítson. Átlapozva ezt a gyűjteményt, meglepő, hogy a múlt század végétől öt és fél évtizeden át mégis mennyiféle fennmaradt. Jelenlétük azt kívánja, hogy foglalkozzunk velük, legalábbis az eredetükkel. Mint mindennek, a karácsonyi képeslapnak is története van.