Képes Kalauz [antikvár]

A fedőlapja a gerincénél szakadozott.
Úgy szólván az egész modern művészeti ipar, mely ma nemzetek büszkeségét, vagyoni gyarapodásuk fő forrását képezi, hálás elismeréssel tartozik az 1851. évi londoni kiállításának azért, mert ez tárta fel először a sajnos hanyatlást, mely a művészeti ipart századunk első évtizedeiben jellemezte.Alkalmat nyújtott mindenkinek saját tapasztalata alapján meggyőződni arról, hogy mennyivel nemesebb ízlés, mennyivel tisztább aesthetikai érzés vezérelte elődeinket műtermékeik megalkotásánál még akkor is, mikor ezek csak a mindennapi szükségletnek akartak megfelelni. Belátták az illetékes körök egyúttal azt is, hogy a megkezdett irányban működni többé nem lehet s hogy a haladás, bármennyire ellentétesnek lássék is, a régi elvek alkalmazásával lesz elérhető, vagyis, hogy az elmúlt korszakok szellemét a mint az a megmaradt emlékekben nyilatkozik, kellene tanulmányozni; és hogy ezen emlékek szemlélete által fog csak az élő nemzedék, nagyobbszerű művészi alkotásokra képessé válni. Nemes versenyre keltek a nemzetek egymással, vetekedve törekedtek, a legnagyobb áldozatok árán, birtokába jutni azon eszközöknek, melyektől az ujjászületést, a haladást és a virágzást várták: létre jöttek a régi műemlékek rendszeres gyűjteményei, a muzeumok.