Ne félj! II. április-június [antikvár]

Jelen kötetünk csak olyan Ne félj! - elmélkedéseket tartalmaz, amelyeket a zsoltárok ihlettek. Különösen szép lelki feladat számunkra, hogy az Úr most nem mondja, hanem csak üzeni a biztatást. Hogyan történik mindez? Már előző kötetünknél is mondtuk: itt az írás, forgassátok!! "Úgy esett a nagy Rád-várakozásban, Uram, hogy Te vagy szívem minden vágya. Nem mondom, eleinte még terveztem, hogy mi mindent kérek Tőled, ha majd itt leszel: a színes léggömbtől kezdve volt abban minden, még kiselefánt is. Vártalak, és a várakozás csöndjében fontolgattam kívánságlistámat. Néhány dolgot kihúztam, mert röstelltem volna kérni - ettől rádöbbentem, hogy amit szégyen Tőled kérni, arra szükségem se lehet. Egy-egy tétel lekerült úgy, hogy rájöttem: Te csak rámnézel, és tudod, ezekre szükségem van. Még több dologról állapítottam meg Várásod örömében, hogy már nincs rá szükségem - és legfőképpen nem kell majd akkor, amikor Te itt vagy. És megérkeztél. Ránéztem a listámra, így kezdődött: Uram, Jézusom! - alatta pedig minden kérés: törölve. De így is átnyújtom Neked: íme, Uram, Te vagy egyetlen kérésem."