Nyitott folyamatok II. / Open processes II. [antikvár]

Szilvitzky Margitnak több története van. A szakmai életrajza a legegyszerűbb: iparművészeti tanulmányok, textiltervezés, az öltözködés tanulmányozása, az 1960-as évek végétől szabad textilobjektek és kárpitok, szecessziós, majd organikus, és áttételesen archaikus-népművészeti hatásra, az 1970-es évektől geometrikus „tértextilek", oktatás az Iparművészeti Főiskolán, az 1980-as évektől festés, végül rajzolás. Éppen most érkezett el egy olyan időszakba, amikor úgy érzi, hogy összegezni kell. Az összegzés terméke ez a kiadvány. Egy másik történet a magyar és a nemzetközi művészettörténetben jelöli ki referenciáit: hivatkozását a nyugat-európai és az orosz konstruktivizmusra, illetve a szuprematizmusra, majd az 1960-as évektől a neoavantgárd néhány tendenciájára. Alapító tagja, első generációs résztvevője a magyar „textiles mozgalomnak" (Solti Gizella, Szenes Zsuzsa, Szabó Mariann, Attalai Gábor, Gecser Lujza és még sokan), miközben törekvései találkoznak olyan képzőművészekéivel is, mint Keserű Ilona, Maurer Dóra vagy Gáyor Tibor, egyúttal belekerül a nemzetközi tértextil mozgalomba is (ahol a két véglet: Franz Erhard Walther és Magdaléna Abakanowicz). De van egy olyan „Szilvitzky-történet" is, mely a művek és műcsoportok közötti különböző odavissza-csatolásokból, vagy a rajztól a rajzig ívelő nagy folyamatról szól; az ábrázolástól a nemábrázoláson át a nemábrázolás ismét csak ábrázolásáig (I). Nyitott folyamatokról van szó, miközben a művek nyomán fogalmi struktúrák vagy fogalmi hálózatok alakulnak ki. Szilvitzky Margit évtizedek során szívós munkával a maga képére formálta/formálja a művészetet, s bennünket ennek a folyamatnak nem annyira a „narratívája", mint inkább a belső rendszere érdekel. A fogalmi rendszer legfontosabb elemei bizonyos anyagok (elsősorban textil, papír és pigmentek), technikák, technológiák vagy egyedi eljárások (festés, varrás, vágás, tépés, montázs, kollázs, hajtogatás, rajzolás), motívumok (négyzet, kocka, szalag, szögletes zárójel, különböző ornamensek), tárgyak (harmonika, lampion, létra, doboz, vitorlás hajó, repülőgép, könyv, leporelló, lépcső, palást, paplan, táji elemek), kompozíciós alapelemek (vonal, sík, tér, tömeg, szín), minőségek (organikus, lágy, geometrikus, nyitott, áttetsző, színes). Ennek a fogalmi rendszernek az erőterében születnek az alkotások.