Szmrecsányi Boldizsár szobrász [antikvár]

Részlet: Szmrecsányi Boldizsár alkotói pályája, - ha művészi ébredésének, művésszé érlelődésének időszakát nem tekintjük „első korszakának", - öt évvel ezelőtt, a budapesti Képzőművészeti Főiskolán történt diplomázása után kezdődött. Amikor azonban a kiállításokon máris nagy sikerrel szerepelt - és díjakkal kitüntetett - műveit szemléljük, bizonyossá válik, hogy hosszabb út előzte meg, mielőtt „teljes fegyverzetében" kilépett a nyilvánosság elé, mint ifjú szobrászművész. A megformálás vágyát mindig a legfontosabbnak vélt, őt érintő kérdések alakítják. Fiatal korából fakadó esetlegességeket műveiben nem észleljük, annál inkább a megfontolt, érettséggel telített, örök emberi mondanivalókat magukban foglaló eszmei tartalmak tükröződnek művein. Gondolatvilágának lírai finomságát a meghitt érzelmek kifejezésére törekvése jellemzi. Márvány és gránit szobrai csakúgy, mint bronzai, élettel nemesítettek. A legtöbbször fiatal nőket ábrázoló, sejtelmes tartású alakjai, torzói, - a szépséget hangsúlyozzák, - visszaidézve az ókori görög művészet istennőit. Ezen alakjaiban azonban korunk képviselőit is felfedezhetjük. Az anyaság szobrászi megjelenítése is méltó helyet kapott művészetében, gyengéd szeretettel ábrázolva az új életet váró asszonyi testet. Harmóniát sugárzó figurái, akár cselekvő, akár meditáló vonásaikat bontja ki, plasztikai tömörségűek. A fényárnyék hatást a csiszolás-adta csillogással erősíti.