A jéghegy csúcsa és a láthatatlan szisztéma [antikvár]

Részlet a könyvből: Számot kell vetni vele. Emlékével és hagyatékával. Megkerülhetetlen elméleti művelet. Több oka és célja is lehet. Legalább egy alkalmi indoka, meg egy tudományos, műfaji és evidensen objektív is. Az alkalom az évforduló. Ez mindig megemlékezés, de mérleg is. Az ő esetében nem lehet tiszta ünneplés. Nem engedi a mű rangja, meg a szellemi magatartása sem. Kemény alkotói sorsa volt. Viták pergőtüzében állt, és támadások vasvesszei között futott. Érvre érvvel válaszolt; az ütést tűrte vagy visszaadta; a dícséretet fanyalogva mérlegelte. Hozsannát nem várt, nem kért. Kegyetlen volt írásaihoz, mint ellenségei sem - pedig azok sem kímélték. Pályája elején levélben kért bírálatot barátaitól; élete végén kritikára adta kéziratát tanítványainak. Hozzá méltóan kell emlékezni. Megadva a rangot, de oszlatva az illúziókat. Megrajzolva a formátumot, de kerülve a legendákat. Annál is inkább, mert rang és formátum kevés adódik ugyan, illúzió és legenda annál több. Nem árt, ha az ünneplésnek hozama van. Tudományos tételekben és nemzeti önismeretben is. Különösen az ő esetében, aki mindig életművét építette.