A kalapácsvető aratása [antikvár]

„Hogy mi hajtott? Ezen sokat gondolkodtam, különösen a válságos időkben, amikor sokat töpreng az ember a lét értelméről. Arról, hogy minek volt értelme, és minek nem. Hogy mi hajtott? Egyrészt nyilván valami dac, eltökéltség, bizonyítási vágy. Nem volt könnyű gyerekkorom. Szegénység, hányatottság, kiszolgáltatottság... Aztán Pesten vidékiként éltem, egyetlen váltás ruhám volt, sokat éheztem, a többiek nehezen fogadtak be. Ez mind erősítette bennem a szándékot, hogy vigyem valamire, érjek el valami olyat, amivel bizonyíthatom - akár a világnak, akár önmagamnak hogy vagyok valaki, hogy vittem valamire! Hogy elértem valamit, amivel nyomot hagyok a világban. Ami talán évszázadok múltán is jelezni fogja, hogy egy rövid időn át itt volt ez a savanyújóskának hitt lakli..."