A kis kommunista, aki sosem mosolygott [antikvár]

Fedlapján karcolások, megnyomódások, alsó sarka sérült. A könyvtest enyhén deformált.
Az 1980-as években Ceausescu elszántan igyekezett meggyőzni a Nyugatot arról, hogy Románia nem aSzovjetunió csatlósa, hanem önálló, szabad akarattal rendelkező ország. Ehhez a politikai törekvéshezkeresve sem találhatott volna ideálisabb szimbólumot, mint Nadia Comanecit, a "legfiatalabb kommunistahősnőt", a sportikont, a gyereklány tornászt, a montreali olimpia bajnokát. Nadiát látva, a hidegháború ótaelőször, a nyugati tinik arról ábrándoztak, hogy olyan sikeressé és tökéletessé válnak, mint kelet-európaikortársuk; a szülők imádták a fegyelmezett és céltudatos gyereklányt; a szakma és a média egy emberkéntünnepelte a tehetséges sportolót. A sikernek azonban ára volt: Nadia egy őrült rendszer termékekéntfolyamatosan attól rettegett, hogy nővé érve elveszíti a rezsim támogatását és a Nyugat érdeklődését.Lola Lafon több elbeszélő nézőpontjából elmesélt álomszerű története jóval több életrajzi regénynél. Nadiakarrierje és sorsa messze túlmutat önmagán: feltárja a sport, egy valamikori rezsim, a média és a Nyugatképmutató működését, ezáltal pedig megvilágítja, hogy a kis kommunistának nagyon is megvolt az oka rá,hogy sosem mosolygott.