A korai keresztények összevetése a mai keresztényekkel / Fivérem, Blaise Pascal [antikvár]

Védőborítója elszíneződött.
"Száz kötetre való szentbeszéd sem ér fel ezzel az élettel, és messze nem alkalmasak ily mértékben a hitetlenek lefegyverzésére. Pascal úr rendkívüli alázata és hitbuzgalma jobban megszégyeníti a szabadgondolkodókat, mintha egy tucatnyi hittérítőt szabadítanának rájuk. Nem mondhatják nekünk többé, hogy csupán a kisszerű emberek lesznek vallásosak, hiszen a hit legerőteljesebb megnyilvánulása végett lám a világ egyik legkiválóbb mértantudósához, egyik legelmésebb metafizikusához és legmélyrehatóbb szelleméhez utalhatjuk őket. Egy ilyen filozófus vallásosságának hasonló szavakra kell indítania a vallástalanokat és a szabadgondolkodókat, mint amilyenekre egy bizonyos Dioklész ragadtatta magát, amidőn Epikuroszt meglátta egy templomban: "Micsoda ünnep, kiáltott, mekkora látványosság ez számomra: Epikurosz egy templomban! Minden kételyem szertefoszlott, a vallás visszanyerte tisztelt helyét. Jupiter nagysága soha nem volt számomra ennyire nyilvánvaló, mint most, látván Epikuroszt térdre borulva!"! "Az ékesszólást eszköznek tekintette a dolgok érthető közlésére, hogy mindazok, akikhez szólunk, megerőltetés nélkül és örömmel tegyék magukévá azokat, úgy fogta fel továbbá, hogy e művészet a megszólított elméje és szíve, valamint az alkalmazott gondolatok és kifejezések közötti helyes elrendezésben áll, ahol is az arányok csupán a gondos szerkesztés révén illeszkednek egymásba. Ezért tanulmányozta oly behatóan az emberi szívet és elmét: tökéletesen ismerte annak minden zegzugát. Amikor valamire gondolt, azok helyébe képzelte magát, akiknek meg kellett érteniük az adott dolgot, és miután megvizsgálta, helyesek-e az arányok, fontolóra vette,milyen megfogalmazás szükségeltetik hozzá. De nem is volt elégedett mindaddig, míg nem látta egyértelműen, hogy a megfogalmazások annyira jól illenek egymáshoz - vagyis hogy sikerült annak észjárásával azonosulnia, akivel szembe fog kerülni -, hogy ha netalán a szavak figyelemre találnak majd, lehetetlen legyen az emberi léleknek nem átengednie magát nagy örömmel."