A sivatag szentje [antikvár]

Az észak-afrikai francia gyarmati hatalom elegáns dendijétől és katonatisztjétől Jézus radikális követőjéig – az érdekfeszítő regényt maga az élet írta. Az ifjú francia hadnagy – akit bajtársai „Malac”-nak hívnak – tökéletes dendi: életstílusát az elegancia, a vakmerőség, a szerelmi ügyek jellemzik. Átkutatja a felderítetlen Marokkót, mégis kielégületlenül keres valamit, aminek nevet sem tud adni. 1886 októberében találja meg élete célját: Jézust. A gazdag ifjú ezután Őt akarja követni, trappista szerzetes lesz. Ezzel azonban nem ér véget az útja. Vonzza a sivatag, Észak-Afrikában akarja hirdetni az Evangéliumot. Élete a Szaharában ér véget… A tuaregek szentként tisztelik, amikor a gyarmati feszültségek idején gyilkos kéz áldozata lesz anélkül, hogy egyetlen tanítványra talált volna. Halála után érik be csak a mag: egyre többen látják Charles de Foucauld feltétel nélküli vallásosságában a mai időket megmentő alternatívát.