A tiszavirág dala I-II. [antikvár]

A gerincek kissé kifakultak. Lapéleken néhány halvány folt.
Csizmadia Éva új könyve a Fati partus - A végzet szülöttei című családregényének folytatása és egyben befejezése. Ezúttal a tragikusan fiatalon elhunyt lányának állít olyan emléket, amit rajta kívül senki más nem tudna kőbe faragni vagy papírra vetni. Ajánlásában ezt írja: "Szabó Magdának, akinek biztatására indultam el az úton, és a benne sajgó emlékek láncszemeiből hidat vertem a múlt és a jelen közé." Pinczési Judit (1947-1982) korosztálya egyik legtehetségesebb költője volt, s bár pályája korán félbeszakadt, megrendíthetetlen humanizmust és tragikus jövőbelátást hordozó költeményeivel, valamint felszabadult életörömet és romlatlan tisztaságot sugárzó gyerekverseivel mégis csak teljes életművet hagyott hátra. Édesanyja felidézi életének felhőtlenül boldog és kitörölhetetlen nyomokat hagyó, keserű pillanatait, költői sikereit és magánemberi kudarcait, egyben izgalmas korképet fest a háború utáni három és fél évtized társadalmáról, irodalmi és művészi világáról. A visszaemlékezést élvezetes útleírások, a hozzátartozók, barátok, ismerősök érzelemgazdag portréi színesítik. Egyúttal magát az írót is megismerhetjük, hiszen mindvégig beleszövi a történetbe saját töprengő, vívódó, gyötrelmes vagy éppen örömteli gondolatait, elénk idézi a családi legendárium által megőrzött alakokat.