A viharmadár [antikvár]

Borítója megtört.
Őszintén bevallom, mélységes megilletődöttség szorította el a szívem, mielőtt munkához láttam. A bőség zavarával, kínjával küszködtem: annyit talán egyetlen magyar nagyságról sem írtak íróink és tudósaink, mint Petőfi Sándorról. Hát most melyik életre szóló, alakját, tartását formáló, bizonyító élményét vegyem bele ebbe a kötetbe, s melyiket hagyjam ki? Először s érdemben Ferenczy Zoltán írta meg Petőfi életrajzát, 1896-ban, és Endrődy Sándor örökítette meg legnagyobb költőnk útját a magyar irodalomban, 1908-ban. Igazi alakját mégis a XX. század harmincas éveiben formálta meg Illyés Gyula, a legnagyobb élő magyar poéta; írói pályafutásának tán legszebb és legfontosabb nagyszerű alkotásában. Utána Hatvany Lajos tudós professzorunkat illeti a pálma, aki "Így élt Petőfi" című, csaknem kétezer oldalas művében "summázta" matuzsálemi élete fáradozásait, amelynek java részét a Petőfi-kutatásnak szentelte. Mélyen hálásak lehetünk Dienes Andrásnak is, aki szinte élete minden percét a Petőfi-titok felderítésére áldozta. Pándi Pál, a marxista irodalomtörténet kiemelkedő tudósa helyezte el szocialista társadalmunk hálájának aranykoszorúját Petőfi ismeretlen sírjára