Akit elevenen megégettek [antikvár]

A világon ez az első tanúvallomás, mely az úgynevezett "becsületbeli bűn" egyik áldozatától származik. Szuad tizenhét éves és szerelmes. Falujában - ahogy sok más arab faluban is - a szerelem elítélendő dolog, de házasság előtt szerelembe esni: egyenlő a halállal. Összeül a "becsületében meggyalázott" család és Szuad sógorát jelöli ki az ítélet végrehajtására. A lány, a szomszéd szobába zárva, maga is hallja a halálos ítéletet. Másnap reggel nagymosáshoz készülődik kint az udvaron, de alig kezdi el, látja, hogy a sógora közeledik. Nem fut el, csak rémülten figyel. A férfi odalép hozzá, leönti benzinnel, serceg a gyufa és Szuad eleven teste lángba borul. Azon a vidéken ezt az embert mindenki hősnek tartja. Tettét "becsületbeli bűn"-nek nevezik, pedig valójában gyáva gyilkosság. De a gyilkos semmit sem kockáztat. Szinte soha nem indítanak ellene eljárást, és még ritkábban ítélik el. A világon évente több mint ötezer feljegyzett "becsületbeli bűn"-ről lehet tudni, de sokra nem derül fény sohasem. Szuad borzalmasan összeégett, azonban csodával határos módon megmenekült. Most, két évtized után úgy döntött, elmondja a világnak, hogy mi történt vele, és azokhoz is szól, akiknek ma is veszélyben van az élete. Hadd tudja meg mindenki, mi történik abban a barbár hagyományokhoz ragaszkodó, kegyetlen világban, ahol született. Tisztában van vele, hogy tettével ismét veszélybe kerül az élete, hiszen a büntetés, mely a családja "becsületét" ért sérelemért jár, elévülhetetlen. Szuad könyve megrendítő tanúvallomás, ám egyúttal felhívás is. Cselekedni kell. Meg kell törni az elviselhetetlen csöndet, mely elfedi és tabuként kezeli a bűnt: azoknak a nőknek a halálát, akik mindannyian a férfijogok áldozatai.