Arcok a Lajtán túlról [antikvár]

Sörgyáros és traumatológus professzor, kávéházi főpincér és hárfaművész, régiségkereskedő és Esterházy-huszár... Ebben a kötetben magyar szülőtől származó nők és férfiak vallanak életükről. Olyanok, akik –az akkor még létező „vasfüggönyön” túl – Ausztriában keresték és találták meg a boldogulásukat. Menekülésük, szökésük, áttelepülésük történetei között nincs két egyforma, életük is más és más módon alakult, kinél több, kinél kevesebb szerencsével. Mégis: csupa beilleszkedett, kiegyensúlyozott ember, aki odaát vitte valamire. A kötet szerzője, Szászi Júlia, a Népszabadság bécsi tudósítója, aki – korábbi újságírói megbízatásait is számítva – másfél évtizede kifogyhatatlan kíváncsisággal éli, faggatja, írja Ausztriát. Nem is akárhogyan. Bécs-könyvét (A császárváros) egy osztrák kiadó tartotta annyira újdonság-értékűnek, hogy megjelentette német fordításban. Ez a beható hely- és tárgyismerettel társuló, eleven érdeklődés jelen van e kötet huszonegy portré-riportjában. Nemcsak ugyanannyi életutat ismerhetünk meg belőlük: a szerző beavat a szereplők foglalkozásának – olykor meghökkentő – műhelytitkaiba, s egy füst alatt bevezet – például – az osztrák sörgyártás, a lótenyésztés, a bécsi kávéházi regula, Közép-Európa legnagyobb egészségügyi centruma, vagy éppen a bécsi filharmonikusok históriájába és mindennapjaiba is. A történeteket Fodor Gyula fotográfiái egészítik ki.