Auguste Rodin szobrai és rajzai [antikvár]

Ragasztása a fedlap mentén kissé elvált.
„Ha nincs igazság a világon, akkor a Balzac-szobromat darabokra törik az elkövetkező nemzedékek. Ha az igazság diadalmaskodik a földön, akkor az én szobromnak is lesz helye. Ebben biztos vagyok. Ezt a munkámat sok támadás érte, de elpusztítani nem tudták. E szobor életművem csúcspontja és esztétikám sarokköve. Azon a napon, amikor ráébredtem erre, új emberré lettem.” /Auguste Rodin/ Részlet a könyvből: Rodin először 1900-ban állította ki híres és ünnepelt A Pokol kapuja című művét. A Belle Epoque (Szép Korszak) a tetőfokára hágott, az Art Nouveau a virágkorát élte. Ezzel szemben A Pokol kapujának prométheuszi humanizmusa Freudnak az elfojtott szexualitással és a tudatalattival kapcsolatos felismerésével volt egyenértékű. Rodin monumentális méretű mesterműve új világot tárt fel a művészet számára. Amit van Gogh, Gauguin és Cézanne vitt véghez a festészet terén, azt Rodin egyedül alkotta meg a szobrászatban. Rodin művészi tevékenységével évszázadokat hidalt át, amelyek során mintha kiűzetett volna a teremtő gondolat a szobrászatból, s e folyamat feltartóztatása érdekében ő a cinquecento hagyományaihoz nyúlt vissza. A reneszánszból és mindenekelőtt a Michelangelo munkáiból merített művészi ihlet áthatotta minden művét, és megtermékenyítette a következő generációk alkotásait. Michel Seuphor szavaival élve: "A legrégibb antikvitás az én életterem. Összekapcsolva a múltat a jelennel, szeretném az örökséget mérlegre tenni és kiteljesíteni. A szimbólumok az emberiség iránymutatói. Azokban nincs egy cseppnyi hazugság sem."