Az én évszázadom [antikvár]

100 év - 100 pillanatfelvétel. A német irodalom egyik "nagy öregje" - s az évszázad utolsó Nobel-díjasa - az 1900-as évvel kezdve és az 1999-essel végezve maradandó emléket állít minden egyes esztendőnek, méghozzá a lehető legszubjektívebb módon: belebújik egy-egy szemtanú bőrébe, és megszólaltatja a század elejéről a szocdem munkást, a táncos lábú boltilányt, a húszas évekből a berlini romeltakarító asszonyt, a hatvanas évek egyik kommunájában cseperedő, "kezelhetetlen" óvodást, a '36-os politikai foglyot, az '54-es focidrukkert, a Dallas-ba és a Kliniká-ba belefeledkező nyugdíjast- vagy éppen Günter Grasst, aki vajon mit keresett '87-ben Kalkuttában? Az 1914-18 közti évekről Ernst Jünger, a háború szerelmese és a pacifista Remarque - két öregúr - beszélget egy zürichi kávéházban, a '39-cel kezdődő időszakot hajdani haditudósítók idézgetik nosztalgiatalálkozójukon, Sylt szigetén. Günter Grass természetesen a német XX. századot érzékelteti, eleveníti fel könyvében, ám ehhez a fényképsorozathoz - mind történelmileg, mind kulturálisan - jócskán van köze a többi európai népnek is, így hát elmondhatjuk, hogy a mű, amelyet kezünkbe veszünk, az évszázad mindannyiunk számára izgalmas kalendáriuma.