Az igaz tanú [antikvár]

Előszó "Apor Vilmos püspök példája ékesen beszél minden magyar emberhez!" - mondotta a győri székesegyházban 1996. szeptember 7-én II. János Pál pápa a vértanú püspök sírja mellett. Kiemelte, hogy a Jó Pásztor nyomában mintegy fél évszázaddal ezelőtt a rábízottak védelmében adta életét ugyanebben a városban. A híveiért, hazájáért életét felajánló püspökre - és számos hitvalló társára - mutatva a csaknem ugyanolyan merényletet szenvedett Szentatya bátorítólag mondta: "Ragyogó példaképeitek vannak, rájuk tekintsetek, amikor felhők tornyosulnak". Napjainkban nem lehet elég sokféle és elegendő példányszámú kiadványt megjelentetni, imalapot terjeszteni, adást sugározni, nem lehet annyi imádságos alkalmat, megemlékezést, elmélkedést tartani, amennyi elegendő ahhoz, hogy - Apor szavaival - a "szegény magyarok" lassanként rádöbbenjenek nagyjaikra, szentjeikre, hogy merjék pártfogásukat kérni és - a maguk területére alkalmazva - a példájukat követni. Ezt a célt szolgálja ez a kezünkbe adott, szívünkbe ajánlott füzet. Elsősorban Apor Vilmos vértanú püspök lelkületére szeretné figyelmünket irányítani, ezért mondja őt igaznak, másrészt tanúságtételére utal, ezért állítja elénk benne az Isten országa és értékrendje tanúját. Dr. Ternyák Csaba püspök, mint Apor Vilmos boldoggáavatási ügyének volt posztulátora, figyelmeztet minket: "Hívő emberként az ő példájából megtanulhatjuk, érdemes úgy élni, hogy nem riadunk vissza az áldozatoktól, érdemes kiállni az erényes élet védelmében, egyszerűen érdemes életünk középpontjába Istent és a felebarátot helyezni..." Tehát "nem Apor püspöknek, hanem nekünk van szükségünk arra, hogy őt a magyar boldogok és szentek között tisztelhessük." Valóban! Ezért: vedd és olvasd! Elmélkedj róla és mondd tovább! Próbálj hozzá hasonlóan élni és ragadd magaddal a többieket is! Nem vagy ebben egyedül!