Bővebb ismertető
A Bartók-szakirodalom - összehasonlítva például a mára ugyancsak hatalmas Schoenberg- vagy Stravinsky-irodalommal - tulajdonképpen elképesztően extenzív és sokféle, ugyanakkor műfajilag távolról sem arányos. A biográfia nagyon részletesen kimunkált; az analízisek száma hatalmas; miközben a kompozíciók forráskutatása és kritikai közreadása önmagában is aránytalanságokat mutat. Bartók leveleiből hatalmas anyag jelent meg nyomtatásban, magyarul és idegen nyelvű válogatásokban, fontos és jelentéktelen levél egyaránt, ám a zeneszerzőileg legfontosabb, a kiadókkal való levelezés, egyelőre még nagyrészt hozzáférhetetlen. A Bartók-zene korabeli recepciójának feltárása is tele van aszimmetriákkal. A magyarországi sajtót, és még mindazt, amit intézménytől nem támogatott magánkutatóként négy évtizedes munkával módjában volt megismerni, részletesen feldolgozta a közelmúltban elhunyt dr. Demény János. Az ő példáját követve az erdélyi Bartók-koncerteket Benkő András kutatta. Bartók szerepléseinek külföldi színtereit azonban jóval kevésbé ismerjük. A zeneszerző idősebbik fiának, ifj. Bartók Bélának 1981/1982-ben megjelent dokumentumkötetei az alapvető adatokat ugyan tartalmazzák, de helyszíni forráskutatás nélkül nem lehetséges egy-egy ország Bartók-dokumentumainak feltárása, az abba az országba szakadt magyar Bartók-hívek emlékeinek összegyűjtése, az ottani Bartók-recepció megértése és értelmezése. Tallián Tibor magyarul megjelent kötete (Bartók fogadtatása Amerikában 1940-1945, 1988) jól példázza, hogy csupán a Bartók-művek előadásának adatolása és a korabeli fogadtatás tárgyilagos megértése is milyen igényes történészi munkát tételez fel.