Boldog Gizella első magyar királyné élete [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
Ez ​a könyv első szent királyunk halálának 950. évfordulójára emlékező 1988-as jubileumi Szent István-év ünnepi kiadványainak egyik kiváló darabja. Természetes, hogy az egyházi és világi történészek – és nemzeti öntudatának gyarapodásában is szilárd tájékozódási pontokat kívánó magyar népünk – érdeklődése elsősorban az államalapító személye felé fordul. De éppen életművének elemzése vezette a szerzőt – jelenkori egyháztörténetírásunk kiválóságát – arra a felismerésre, hogy nem lehet Szent Istvánra úgy emlékezni, hogy ne beszéljünk közben feleségéről, Boldog Gizelláról (Regensburg, 985-Passau, 1060), a nagy király életének, egyház- és államszervező munkájának, sikereinek és kudarcainak, boldogságának és őrlő gondjainak osztályos társáról. Az a szerep, amit Gizella Szent István – és rajta keresztül az egész magyar nép – életében játszott, határozott vonalakkal megrajzolható, markáns egyéniségként mutatja őt be, aki a Gondviselés által neki juttatott valamennyi, sokszor fájdalmas és drámai élethelyzetben nemcsak példamutató emberi nagyságával, hanem a sorsukat teljesen Isten kezébe helyező szentek alázatával állt helyt. Nem véletlen, hogy emlékének kegyeletes tiszteletét kilenc évszázadon keresztül töretlenül fenntartotta a Passau-Niedernburg-i helyi, és a magyar és bajor egyházi és népi hagyomány. A kitűnő tollú Szántó Konrád művében nyomát sem találjuk a szentek életrajzában sajnos gyakran előforduló jámbor sztereotípiáknak: az igényes történész széles alapokon nyugvó tárgyi tudásával és a források – szükség szerint kritikus – felhasználásával állította össze ezt az első szent királyunk hitveséhez méltó monográfiát. Még annak is megtalálta a módját, hogy a történelemmé merevedett adatok feloldásával a királyné alakjában bemutassa a sors kerekei között őrlődő, hol boldog és dicsőséges, hol megalázott és minden földi halandóhoz hasonló szenvedő embert. A szerző – mint minden adathiánnyal küzdő tudós – helyenként feltételezésekhez kénytelen folyamodni. De feltételezéseit mindenkor az összes figyelembe veendő körülmény tárgyilagos mérlegelésével fogalmazza meg, s így azok szervesen illeszkednek bele a forrásokkal és tárgyi bizonyítékokkal is dokumentálható események menetébe. A korábbi Gizella-irodalomból már ismert adatokon túl a könyv igazi újdonságokkal is szolgál: először ismerteti a legújabb kutatások megállapításait az ún. „Gizella-kereszt”-tel és a királyné passaui sírjával kapcsolatban, mely utóbbiak perdöntő fontosságúak a tényleges temetkezési hely azonosítása szempontjából. Újszerű módon motiválja az özvegy királyné és az udvarának szolgálatában álló népes bajor csoport Magyarországról történt végleges távozását. Szolgálja ez a könyv az ECCLESIA Kiadó szándékai szerint Gizella királyné magyarországi kultuszának elmélyülését, akit az Istentiszteleti Kongregációnak a német egyházmegyék részére 1975-ben jóváhagyott miseszövege „Sancta Gizella”-nak nevez, és akit ezért immár jogosan szólíthatunk meg közbenjárását kérő imáinkban „Szent Gizella”-ként.