Boltívek, vízköpők, rózsaablakok [antikvár]

`Születésnapomon a magyar rádió többrészes, egész életem és eddigi pályám tablóját megrajzoló beszélgetést közvetített. Ez a műsor, különösen annak készítése, olyan zsilipeket nyitott fel, az emlékezés olyan, eddig csak zárványként, elszigetelten létező tartományait tette hozzáférhetővé, hogy nem csupán egy eseményeiben érdekes (olykor talán regényesnek is mondható), eszmetörténetileg is változatos sorsképletet - tulajdon sorsom képletét - vázolta fel, hanem meglepő módon, mintha egy misztikus lélekidézésnek lettem volna médiuma, új és váratlan felismerésekkel, sugallatokkal lepett meg. Így bontakoztak ki, váltak láthatóvá tulajdon sorsom boltívei, amelyek Erdélyt összekötik a Dunántúllal, a családi legendák ködébe vesző Apafi fejedelem korát azzal a Magyarországgal, mely a trianoni megtörettetés után próbálta felépíteni azt a templomot, amit már Ady is számon kért` - írja Albert Gábor. Egyedi, őszinte és heroikus vállalkozás az Albert Gáboré. Megkísérli elmondani, milyen ez a csodálatos boltívekkel, játékos vízköpőkkel és nosztalgikus rózsaablakokkal tündöklő épület, amely élete hetedik évtizedének végére összeállt, felépült az író tudatában.