Bozsik [antikvár]

Gerinc felső része kissé szakadt. A fűzés néhány lapnál meglazult, pár lapíve részben kijár.
"- Rakétákat küldtél a kapu elé, s ott lett belőlük piros, zöld, kék, lila és sárga. Húsz perc táncóra - angoloknak, angol kupagyőztesnek, tűzijáték a közönségnek. "Állítólag én és Szovják..." - mondtad, utólag. Megint csak "állítólag"... Más már világgá harsogta volna az évek alatt: "Én!..." - Népünnepély. - Te elvegyültél. Te mindig elvegyültél. Te nem voltál cégér. Öcsi volt a cégér. Brüsszelben Puskás, Szovják. Bozsik színes rakétái mértani vonalakat húztak a fényben, tánckarikák forogtak a füstben, s a tömeg énekelt. - Népünnepély..." "... mindig ápolt, gondozott, kívül-belül rendezett, félrecsúszott nyakkendő nélkül, kívül-belül rend a lelke mindennek, elöl vágja a rendet, a rendből nem lehet kibillenteni, fegyelmezett, örökké fegyelmezett, mitől fegyelmezett?. Ítéletekben nem diplomatikus, odavetett félmondatok: "ez játszik az 5-ös mezben?, a 10-esben amaz villog?!", edzőként sem diplomatikus, azt mondta minden meccs előtt (keresd ki, ha nem hiszed Olvasó!): "Győzünk!", még akkor is, ha nem volt esély, tudták az öltözőben is, kevés az esély, azt mondta: "Győzünk!", hát magadból indultál ki, Cucu, nem ismerted a szót: veszíteni..."