Börtönnapok hordaléka [antikvár]

"Ha valaha lesz rá módom, megírom az önéletrajzomat annak a példázására, hogy egy emberszerető, ártalmatlan s jóindulatú ember élete milyen fölösleges, haszontalan, sőt kártékony tud lenni. Hogy hogyan s miképp, az magából az önéletrajzból kell hogy kiderüljön; elég itt annyit megemlíteni, hogy életem legvégén az ellen vétettem, amiért egész életemben küzdöttem, s most börtönben ülök. Hatvannégy éves vagyok. Kétséges, hogy e hatvannégy év alatt volt-e annyi érdemem a szocializmusért végzett munkámban, mint amennyi kárt tettem néhány hónap alatt. Mit érnek a könyveim?... Nem tudom. Le kell mérni: egy, hogy az ember önmagát boldoggá tudta-e tenni; kettő, hogy hasznára volt-e embertársainak. Egyik a másik nélkül semmit sem ér. Számomra olyan nehéz feladat, mint puszta szemmel megszámolni a véglényeket egy csepp vízben, megtalálni az okokat s okozatokat. Ha nagyjából hátratekintek, csupa fájdalom az egész. De a jegyzetek készítése közben nem szabad érzelgősnek lennem, különben semmit sem érnek. Hogy valami hasznuk legyen, annyi szeretettel s megértéssel kell írnom az emberekről, mint amennyi szigorral s gyanakvással magamról".