Don ​Bosco lelkét kaptad… [antikvár]

Mit ​mond, mit üzen nekünk Sándor István? Szalézi testvérünk mindannyiunk számára példakép. Követendő a hitben, a közösségért való felelősségvállalásban, a halálig megőrzött reményben, a másokért megélt szolgálat hűségében. Egy egyszerű munkásfiú Szolnokról. Igaz, nem a legkisebb a három testvér közül. Ő volt a legidősebb, de akár mesehős is lehetne. Elindult a fiú és kiállta a próbatételeket. Mint a mesékben. De ő nem fickó, nem a képzeletünk szüleménye. Élete minden rezdülése valóságos, ha tetszik izzadsággal és verejtékezéssel teljes. Igazi küzdelem, igaz helytállás valódi gonoszokkal szemben. Az igaz Isten kegyelmével felvértezve. Sándor Istvánnak is volt példaképe: Don Bosco. Ő is úgy akart élni, imádkozni, nevelni és tanítani, ahogyan atyja és mestere tette. Ezért imáiban Don Bosco lelkét kérte, Don Bosco életét szemlélte. Mit jelentett számára Don Bosco lelkületével élni? A boldoggá avatásért végzett imádságunk ezt így fejezi ki: „Ideálja a katolikus sajtó, Isten házának szépsége és a fiatalok nevelése volt.” Őt is a fiatalok üdvösségéért való tenni vágyás fűtötte. Nem kevesebbet akart, mint Don Bosco: Krisztust adni a fiataloknak…