Bővebb ismertető
Ajánlás az Olvasónak
Szabó Miklós
Nem tudom, hány olyan újságíró élt vagy él hazánkban, aki egy fél évszázadot szolgált megszakítás nélkül ugyanannál a lapnál. Mert Angyal Sándor ezt a ritka tettet hajtotta végre. Az érettségit követő egy hét eltelte után, 1957. július elsején gyakornoka lett a Nyíregyházán megjelenő Kelet-Magyarországnak, hogy majd végigjárva az összes redakcióbeli létrafokot, főszerkesztőként vonuljon nyugalomba. Egy kisebb fajta Guinness-rekordnak is tekinthetjük ezt a teljesítményt, mely a magyar történelem olyan korszakára esett, amely a világégés után hozott diktatúrát, forradalmat, nagy társadalmi-gazdasági megrázkódtatást, megtetézve rendszerváltással, a demokrácia meghonosításának minden kínjával, örömével. Ha mindehhez még hozzávesszük, hogy a szerző Nagyecsedről, egy hatgyermekes családból indult a fényes szellők hátán a világba szerencsét próbálni, akkor még inkább meglepődünk: hogyan sikerült megállni hírvivőként a fei-feltámadó közéleti viharokban, leküzdeni az induláskori hátrányt, kivívni a maga helyét az örökké nyugtalan és változó szerkesztőségben!
Tőle magától tudom, mint az orgonasíp, úgy sorakoztak fel a gyermekek édesapjuk koporsójánál, amikor a faluvillamosítás során, fiatalon tragédia áldozata lett, majd édesanyjuk takarítónőként küzdött a családért, amíg bírta, ötvenéves koráig. Aztán egymást segítve próbált megküzdeni a világ kihívásaival a hat árva. Egyszer megemlítette nekem Sándor, hogy diákkorában nem tudta, milyen érzés télen télikabátban járni, mert ehhez a ruhadarabhoz majd csak az újságírói keresetéből jutott Bizonyára, ezek a körülmények játszottak közre abban, hogy hosszú pályáján kitartó, törekvő, örökösen bizonyítani akaró volt. Például, amikor az újságíró-főiskola után, család mellett, jogtudományokból szerzett diplomát Szegeden, vagy mindennapos újságíróként rótta a megye legtávolabbi útjait, amikor beleszerelmesedett a műfajok királynőjébe, a riportba, hogy még élethűbben adja vissza a szűkebb
!t , 1
Bevezető