Szárnyal a szó [antikvár]

A mi Wacha Imrénk Németh Tibor Ebben az évben lenne 90 éves Wacha Imre, mindannyiunk barátja. A Wacha név leginkább Győrben ismert. Én személyesen 6. osztályos általános iskolásként hallottam először, amikor is a „kötelező" tánciskolába megérkezett a tánctanárunk, Wacha Antal, vagy ahogy hívtuk Tóni bácsi. Nagyszerű dolgokat tanultunk tőle - nem csak táncokat -, így a nem túl nagy lelkesedésünk gyorsan ellenkezőjévé váltott át, nagyon megszerettük őt, vártuk a heti összejöveteleket. Két évig volt szerencsénk Tóni bácsi óráira járni, amikor azt a megdöbbentő hírt kaptunk, hogy meghalt. így utólag tudom, hogy 50 éves korában ragadta el a halál. Amikor kazinczys lettem szintén találkoztam egy Wacha Tónival, aki Tóni bácsi hasonló nevű fia volt. Amikor ismét kazinczys lettem az egyetem elvégzése után 1982-ben, a második munkanapomon volt tanárom, Z. Szabó László mutatta be nekem Wacha Imrét, aki az éppen akkor útjára indított anyanyelvi táborba érkezett, mint táborvezető, előadó. Látásból diákként már ismertem, de ekkor találkoztam a Wacha családból azzal az emberrel, aki hozzám a verseny bírálóbizottságának tagjai közül a legközelebb került, akit élete végéig szerettem, tiszteltem és - ugyan édesapámnál pár évvel idősebb volt - talán bátran mondhatom, hogy a barátomnak tekinthettem. Wacha Imre „Győri" volt, itt született Újvárosban, majd diákkora nagyrészét Révfaluban töltötte, ami a Duna másik oldalán található. Itt épült fel a ma is hasonló formában álló „Wacha ház", a mai Szövetség utca 22. szám alatt. Itt, a közelben lévő Tulipános iskolában végezte el az elemi évfolyamait, majd a szintén karnyújtásnyira lévő bencés gimnáziumban érettségizett, vált felnőtté, tovább fejlődött, stabilizálódott a családból hozott értékrendszere, kialakult, erősödött érdeklődési köre, ami befolyásolta pályaválasztását.