Bővebb ismertető
Főhajtás
A könyv - amely immár második, bővített kiadásban kerül a nagyközönség elé tisztelgés egy nagy művésznő élő emléke előtt, számtalan változatban idézve fel sikerekben és tündöklő győzelmekben bővelkedő, oly sokszor gyötrelmes földi vonulásának felejthetetlen pillanatait.
Illyés Kinga az erdélyi magyar vers nagyasszonya, koronázatlan királynője, a világba járó-kelő nagykövete volt (további jelzőket bőven idézhetünk a művészetet méltató hálás költőktől), folytatta és kiteljesítette nagy elődje Tessitóri Nóra misszióját, győzelmei mindenekelőtt művészi győzelmek voltak, a sokszor megalázott semmibe vett, leszólt magyar verseket vitték diadalra, szerte a világban, hogy egy Illyés Kinga által is szeretett és kiválóan tolmácsolt költő hasonlatát idelopjuk, Szabófalvától San Franciskóig és Skandináviától az erdélyi falvakig
A művésznő sikerei csúcsán, amikor alattomosan támadta meg a mindent felemésztő kór, betegen, törődötten is folytatta, egy pillanatig nem adta fel, a nagyvilág számtalan magyar közössége előtt mondotta felejthetetlenül Áprily, Dsida, Kányádi, Hervay Gizella, Majtényi Erik, Szilágyi Domokos, Lászlóííy Aladár, Farkas Árpád, Markó Béla, Szőcs Géza, Kovács András Ferenc verseit. Mintegy élő cáfolataként annak az állításnak - amelyet egy és egyebekben ez is a sors iróniája, egykor hozzá igen közel álló, nagy költő terjesztett -, hogy a vers meghalt, mert elveszítette egykori funkcióit
Nem.
Illyés Kinga - és ezt ma is tanúsítják ránk maradt tévé- és rádiófelvételei, hanglemezei, CD-i - éli és élteti a verset, bizonyítva a költészet hatalmas hatalmát. Funkciója pedig, többek között, a közösségteremtés.
Bogdán László
1953. augusztus 21-én született Marosvásárhelyen. Erdélyi magyar költő, politikus. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen végzett magyar–orosz szakon.
1974 és 1977 között az Echinox című háromnyelvű diáklapot szerkesztette. 1976 és 1981 között az Igazság című napilap irodalmi munkatársa volt. 1979-80-ban Sütő András javaslatára egy évig Herder-ösztöndíjas volt Bécsben. 1981 és 1982 között Tóth Károly Antallal és Ara-Kovács Attilával szerkesztette az Ellenpontok című szamizdat kiadványt, amiért a román államvédelmi hatóság (Securitate) többször is letartóztatta, bántalmazta. 1985-86-ban a kolozsvári Irodalomtörténeti és Nyelvészeti Intézet kutatója volt. 1986-89 között Genfben újságíróskodott, 1989-90-ben a Szabad Európa Rádió budapesti irodavezetője, 1989-től a Magyar Napló munkatársa lett. A romániai rendszerváltás után 1990-ben visszatelepült Kolozsvárra, ahol újságírói-szerkesztői munkája mellett politikai szerepet is vállalt: 1990-91-ben az RMDSZ főtitkára, 1991-1993 között politikai alelnöke volt. 1990-1992-ben szenátorrá választották, majd 1996-1998 között a Magyar Polgári Együttműködés Egyesületének elnökségi tagja lett.Első verseskötete 1975-ben jelent meg Te mentél át a vizen? címmel. Írt több drámát, regénytöredéket, drámai költeményt. Legutóbbi könyvének (Limpopo, avagy egy strucckisasszony naplója) címszereplője, Limpopo egy strucckisasszony, akinek Szőcs Géza struccnyelven írt naplóját „embernyelvre lefordította, átdolgozta és most közzéteszi”.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
A szélnek eresztett bábu (1986), A sirálybőr cipő (1989), Passió (1999), Limpopo (2007)
Díjai
A Romániai Írószövetség debüt-díja (1976), Graves-díj (1986), Füst Milán-díj (1986), Déry Tibor-díj (1992), Bethlen Gábor-díj (1993), József Attila-díj (1993), Leopardi-díj (2011)