Életre ítéltek [antikvár]

Amióta Kelet-Európa fölött meghasadt a kommunizmus kárpitja, egyre többen jelentkeznek szólásra. Az áldozatok szeretnék megtenni tanúvallomásaikat elsősorban a történelem számára. A börtönnapló, a büntetőtáborokra való emlékezés nem üdítő olvasmány. Kérem is a bocsánatot az Olvasótól, hogy ismét a Gulágok bozralmaival zavarom, de környezetem és sorstársaim unszolására megpróbálom és is papirosra vetni fiatal éveim szenvedéseit. Lehet-e még újat mondani a Gulágokról? Minden bizonnyal. Hiszen a pokolnak ez a méreteiben is páratlan birodalma a borzalmak kimeríthetetlen tárháza volt. Az idő múlása elhomályosítja az emlékeket és egyre kevesebben vagyunk már, akik személyes élmény alapján számolhatnak be az ott történtekről. Ha az emlékezéseimből csak egy mondatot is fel tud használni a történetírás, hogy valós képet rajzoljon a szemünk előtt roskadozó korszak bűneiről, úgy gondolom, hogy akkor már vállalkozásom nem volt hiábavaló.