Elfújom ​az igazságot [antikvár]

Galambos ​Lajos vagyok – de volt 125 nap, amikor SD 25-14-es rabnak szólítottak. Nézettségi rekordokat döntöttem a tévében, világsztárokkal léptem fel, miniszterelnököknek zenéltem – de volt 125 nap, amikor a szomszédos cellákban ülőknek játszottam egy olcsó szintetizátoron az Aranyesőt. Jól kerestem, megvehettem magamnak, amire vágytam – de volt 125 nap, amikor száz forintot kellett fizetnem érte, hogy mossanak rám a rácsok mögött. Egy szép, nagy birtokon lakom – de volt 125 nap, amikor egy kétszer háromméteres zárkában töltöttem egy napból huszonnégy órát. Imádom a családom, tűzbe mennék a feleségemért és a gyerekeimért – de volt 125 nap, amikor nem ölelhettem magamhoz, nem csókolhattam meg őket. Ötvenöt év alatt nagyon sok minden történt velem – de volt 125 nap, amelynek minden egyes percére örök életemben emlékezni fogok. Ebben a könyvben leírtam mindent, mi történt attól a borzalmas reggeltől kezdve, amikor kommandósok rontottak ránk a saját házunkban, egészen addig a pillanatig, amíg kiléphettem a székesfehérvári börtön kapuján. Ez nem mentegetőzés, szerecsenmosdatás vagy mártírkodás, egyszerűen csak elmesélem azt a borzalmat, ami bárkivel megtörténhet. Azt hiszi, önnel nem? Én is azt hittem…