Erkel Ferenc életének krónikája [antikvár]

A védőborító kopottas.
Bármily ​különös, de az igazi Erkel-portré vonásai úgy aránylanak a regények és filmek ábrázolta arcképhez, mint a jó fotó az idealizált festményhez. Mert a közismert Erkel-kép oly mértékben hangsúlyozza a mester pozitív vonásait, hogy valósággal Jókai-hős vált belőle. Egyetlen magyar muzsikus sem akarja kisebbíteni Erkel jelentőségét. Korszakos fontosságú volt zeneszerzői tevékenysége, nagy művész volt a karmester, érdemekben gazdag a Zeneakadémia igazgató, a Filharmonikusok alapítója és a kórus-mozgalom vezetője. Ám a sok pozitívum mellett számos negatív vonás is található az objektíven megrajzolt Erkel-portrén. Emberi magatartásának voltak gyengeségei, érthetetlen különcségei. Az operavezetőt is terhelik mulasztások és a zeneszerzőről tudjuk, hogy a Bánktól kezdve valóságos műhelyt alakított ki muzsikusfiaiból, akiknek jelentős részük van a későbbi operák megírásában. Németh Amadé krónikája a korabeli dokumentumok tükrében mindezt megmutatja. Nyomatékosan emeli ki Erkel nagy érdemeit, de nem hallgatja el a hibákat sem. Így ez a könyv talán az első objektív, a történeti igazsághoz hű Erkel-életrajz.