Descartes emlékezete [antikvár]

Midőn Descartes-nak, ki Francziaországban született és Svédországban halt meg, hamvai, tizenhat évvel halála után, Stockholmból Párisba visszaszállíttatának; midőn az összes tudósok, egy templomban összegyűlve, oly tisztességet tettek az ő hamvainak, minőben ő sohasem részesűlt életében, s midőn egy szónok magasztalni szándékozott e gyülekezet előtt a fájlalt nagy embert, egyszerre egy rendelet érkezett, a mely megtiltá e gyászbeszéd elmondását. Kétségkivül azt gondolták akkor, hogy csupán a nagyoknak van joguk a nyilvános dicsőítő beszédekhez s féltek, hogy veszedelmes példát mutatnak a nemzet előtt, ha megtisztelnek egy oly férfiút, kinek csak a lángelme nyújtotta érdeme és kitűnősége volt. Most, száz éve múlva, én mondom el ezt az emlékbeszédet. Vajha méltó lehetne mind ahhoz, a kinek áldozom, mind azon bölcsekhez, a kik azt meghallgatni szívesek!