Hegel [antikvár]

Bevezetés Hegel halálának százéves évfordulóján rendezett ünnepségek, elhangzott beszédek és megjelent művek nem csak arról tanúskodnak, hogy a mindjárt halála után döglött kutyának" elhíresztelt bölcselő minden sirbatevőjét túlélte, nemcsak azt mutatják, hogy Hegel renaissance-ként a Vissza Kanthoz!" jelszavát felváltotta a Vissza Hegelhez!", sőt Előre Hegellel!" jelszava, - hanem azt is, hogy azok az ellentétek, melyek a hegeli filozófiát feszitik és amelyek iskoláját mindjárt halála után felrobbantották és két pártra szakitották, ma is épugy fennállanak, működnek és hatnak, mint száz évvel ezelőtt. Mint ahogy Hegel berlini katedrája nem egyszerű egyetemi katedra volt, hanem egy újjászülető birodalom és egy kor tribünje, melyen Hegelnek szavait alkalmazva, aki Napoleont a lovagló világszellemhez hasonlitotta, ha nem is világ-, de egy diadalmaskodó osztályszellem tartotta kinyilatkoztatásait, - ugyanugy a hegeli filozófia maga sem egy filozófia a többi között, amelyekből mindenki tetszése szerint válogathat és vallhatja azt, ami jólesik neki, hanem állásfoglalást kikényszerítő, harcos elmélet, amelyhez való viszonynak a gyakorlatra is döntő következményei vannak. Hegel és a kor egymástól elválaszthatatlanok nemcsak a megértést, hanem az értékelést illetőleg is.