Immanuel Kant [antikvár]

Kant a világkultúrának, a német nép és az egész emberiség történetének nagy alakja. Újító volt mind a tudományban, mind a filozófiában. Nagyszabású kozmogóniai hipotézise szerint a világegyetem fejlődik, Földünknek története van az időben. A filozófia terén Kant felelevenítette, sőt új irányba terelte a dialektikát. Vele kezdődik a dialektikus idealizmus, amelyet Kant után olyan nagy gondolkodók fémjeleznek, mint Fichte, Schelling és Hegel. 1974-ben az egész haladó emberiség megemlékezett e kiváló filozófus születésének 250. évfordulójáról. Ennek az eseménynek az alkalmából íródott ez a könyv is, amely összefoglalja a kanti filozófia összes alapvonását. A könyv áttekinti Kant tevékenységének természettudományos eredményeit (a kozmológiát és a kozmogóniát, azt a feltevést, hogy a mi Tejútrendszerünkkön kívül léteznek más, külső galaktikák is, valamint az árapály-surlódásnak a Föld naponkénti forgási sebességére kifejlett állandó hatásáról szóló tanítást), továbbá a kanti filozófia fő ágait: az ismeretelméletet, az etikát, a szerves természetben tapasztalható célszerűség tanát és az esztétikát. E kérdések jó részét több filozófiatörténeti munkámban kifejtettem már, elsősorban a "Kant dialektikája" című könyvemben. Ezek a művek felölelik a kanti filozófia legfontosabb aspektusait. Nem tartalmaznak azonban olyan fejezetet, amely a kanti idealizmus sajátszerűségét jellemezné, meghatározva Kant helyét és jelentőségét az idealizmus történetében. Jelenlegi munkámat kiegészítettem egy ilyen tárgyú fejezetten - címe: "Transzcendentiális idealizmus és transzcendentális módszer" -, hogy a kanti filozófia jellemzése és értékelése megkapja a filozófiai monográfiához szükséges befejezettséget és teljességet.