Plátó [antikvár]

Részlet:A várfal külső oldalán, a kapu közelében végighúzódó útra, ahol Panopae forrása bugyog, kis gyermekcsoportok lépnek ki az egyik küzdőtérről. A nap nyugvóban van, a pedagógusok pedig türelmetlen mozdulatokkal siettetik őket maguk előtt; hangjuk érdekes és dörmögő, nehéz nyelvük még barbárabbá teszi azt a görög nyelvet, melyet morogva beszélnek. A gyermekek titkos pillantásokat vetnek egymásra és lehajtják fejüket, hogy nevetésüket elfojthassák: nagy jól tudják, hogy az öreg rabszolgák, ma, Hermes-ünnepén, egy kissé többet ittak a kelleténél! De mégis sietnek: utánuk idősebb fiúk és ifjak jönnek élénk beszélgetés és vitatkozás között, kikhez innen-onnan néhány éltesebb korú ember csatlakozik.A belső udvar, ahol a tornagyakorlatokat végezték, most üres. A csarnokokban azonban még vannak csoportok, emberek és ifjak és hallani a dagadozó körmondatok összhangzatos morajlását, amint emelkednek és elcsendesednek, közben pedig tetszésnyilvánítás szakítja meg őket; vaagy pedig rövid mondatok ütköznek egymásba és kereszteződnek, mint éles kardok, és lelkes kiabálást vagy hangos nevetést váltanak ki. A kisebb gyermekek a közelbe jönnek és a hallgatók közé furakodnak, élvezik a látványosságot, megfeledkezvén a gyorsan múló időről és ismétlik egymás közt azoknak az embereknek a neveit, kiket kíváncsian hallgatnak.