Bővebb ismertető
Ezelőtt negyven esztendővel, az első imperialista világháború kitörésének szomorú emlékezetű évében ünnepelték Angliában Roger Bacon, a középkori tudós szerzetes születésének hétszáz éves évfordulóját. Az oxfordi egyetemen, ahol tanult és tanított, felállították művészi szobrát és nagj'' lendülettel megindult jórészt kiadatlan műveinek gondos sajtó alá rendezése és kiadása.
Roger Bacon nevét kevesen ismerték akkor is, kevesen ismerik ma is. Kortársa és ellenfele volt a katolikus egyház e korban élő teológus és filozófus „szentjeinek", „Nagy" Albertnek és Aquinói Tamásnak. Ez utóbbiak műveinek és tanításának megőrzéséről, népszerűsítéséről az egyház mindig gondoskodott, Roger Bacon műveivel azonban csak a 19. században kezdett foglalkozni néhány haladó tudós — főképpen franciák. Ök fedezték fel, hogy ez az elfelejtett szerzetes haladó tudományos eszméket hirdetett egy olyan korban, amikor ezek az eszmék élesen szembenálltak az egyház hivatalos felfogásával.
Roger Bacon néhány művének megjelenése arra kényszerítette mind az egyházat, mind az angol polgári tudósokat, hogy a „Bacon kérdésben" állást foglaljanak. Az angoloknál közrejátszott természetesen a nemzeti büszkeség kérdése is: legalább egy szép emlékünnepet megérdemel egy olyan tudós, aki a 13. században el tudta képzelni a távcsövet és a repülőgépet.
Mindez azonban nem vezetett Roger Bacon igazi értékeléséhez. Mert amikor nevét már nem lehetett agyonhallgatni és meg kellett változtatni a módszert, az egyház és a polgári tudomány mindent elkövetett, hogy alakját így vagy amúgy eltorzítsa, jelentőségét lebecsülje, vagy olyan módon becsülje túl, ami még ferdébb