Flüe-i Miklós [antikvár]

Hátlapja meghajlott.
Walter Nigg híres svájci életrajzíró, rendkívüli alapossággal és realitással elemzi Flüe-i Miklós - Klaus testvér - nem mindennapi életét. Jól tudja, hogy a szentekkel való találkozás néhány nem könnyen megválaszolható kérdést vet föl a ma embere előtt. Az erkölcsi korlátok széthullása, a mai ember gyökértelensége, a legegyszerűbb problémákkal szemben hitetetlensége mind annak a következménye, hogy az igazi eszmények helyébe bálványok kerültek. Az igazi eszmény csakis a szent lehet. Flüe-i Miklós - a középkor alkonyának nagy szentje . Obwalden kanton egyik földműves családjában látta meg a napvilágot. Élte a tősgyökeres svájci parasztok ismétlődő mindennapjait. Művelte a szántóföldet és katonáskodott. Később megnősül, családapa lesz, majd megválasztják bírónak. Egyszer még Obwalden rendjét is képviseli a szövetségi gyűlésen. Életét az egyeneslelkűség, a megvesztegethetetlenség és az igazságosság jellemzik. Ezek az erények - tapasztaljuk - sorban kivesztek életünkből. Klaus testvérnek világi életében többféle ijesztő látomása volt, amelyekben egyfelől Isten nyilatkozott meg neki, másfelől meg démoni küzdelmekbe keveredett az ördöggel. Lelki tusáiból Isten és a Boldogasszony segítségével került ki. Belső szorongásai egyre jobban elhatalmasodnak fölötte, olyannyira, hogy Heiman plébános bevezeti őt a szenvedés misztikájába. Ezekután eltávozik családja köréből. Életét egyedül Isten tölti be. Nyomorgó zarándok lesz. Egy erdei szakadékban talál menedéket, ahol kerek húsz éven át böjtöl. Remetealakja már életében csodák színterévé válik, gyógyulások történnek körülötte. Jellemző, hogy kortársai is szentként tisztelték. Arcán volt az igazság, hogy az igazság félelme uralta cselekedeteit és magatartását, ez volt a hatalma. Klaus testvér, ez az egyszerű paraszt korunk szentje. Olyan valaki, aki válaszolni tud a mai élet problémáira megoldást kereső embernek.