Fülep Lajos élete [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
E könyv szerzője egy meglehetősen ellentmondásos tulajdonságokkal rendelkező, ámde zseniális személyiség, az író-filozófus-művészettörténész-kritikus-református lelkész Fülep Lajos életrajzának megírásába fogott. Ugyan a könyv anyagának aprólékos összegyűjtése, a vallomástévőkkel való személyes kapcsolatteremtés több küzdelmes évébe telt, de hajtotta a választott hős mélyebb megismerésének és jelleme megfejtésének vágya, és hitt abban, hogy kincsre lel. És hogy gondolkodnak róla a kortársak, kutatói és a mindenre érzékeny író-költő tanítványai, akik több évtizedig haladtak együtt vele a barátság sokszor árnyas, ellentétes oldalt is megmutató útján? "A válogatás kérlelhetetlen mestere" – írja róla Takáts Gyula. "A keserű igazságok prófétája" – vallja Lakatos Kálmán. "Autonóm ember volt, etikailag ritka gyönyörű figura" – mondja Lackó Miklós. "Keresse vesztett nyomdokát, / ki még eléri / a szellem tűfokán" – véli egy versében Fodor András. "Völgyek imbolygó tornyait / és csonttal telt hajlékokat / mint kondát, makkoltatni hajtja" – veti papírra költői képét Weöres Sándor. És maga a megszólított, Fülep Lajos hogy gondolkodott önmagáról, életéről, feladatáról, rendeltetéséről? "Hiszek abban, hogy az Istennek valami szándéka van velem…" írta a nagyon termékeny harmincas éveiben Ravasz László püspöknek. Valóban volt.