A XX. században működött jelentősebb Magyarországi Szemorvosok Életrajzi Adattára [antikvár]

Midőn 1905-ben megalakult a Magyar Szemorvostársaság, mindössze 67-én jelentkeztek belépésre, és csak 30-an jelentek meg az alakuló közgyűlésen. Mikor 1949-ben szemorvosi pályám elkezdődött, rövid időn belül - úgy gondolom -, minden magyar szemorvost személyesen ismertem. Talán kétszázan, ha lehettünk. Ma több mint 600-an vagyunk az országban, és egyre kevésbé ismerjük egymást. A huszadik században, de annak is utóbbi 30 évében lezajlott tudományos és technikai forradalom hatásaként szakmánk, a szemészet is annyit fejlődött, módosult, hogy világhírű elődeink, Imre és Blaskovics, ha visszatérnének régi klinikájuk műtőjébe, a mai eszközökkel már nem tudnának operálni. E rohanó fejlődéssel való lépéstartás megfeszített munkát igényel, állandó tanulást holnapra és holnaputánra. A jelenre és a jövőre való felkészülés mellett egyre hevesebbeknek jut ideje arra, hogy egy pillanatra megállva visszanézzenek és a múltra gondoljanak Ezért örülünk és köszöntjük Györffy István írását is, aki vállalkozott arra, hogy elmúlóban levő századunkra visszatekintve, megörökítse kortársaink és elődeink nevét és munkáját. Azokét, akik sok politikai, gazdasági nehézség közepette is mindig azon fáradoztak, hogy a magyar szemészet lépést tudjon tartani a haladással, betegeink pedig mindig megkapják a kor színvonalának megfelelő ellátást. Ez a kis könyv egy maroknyi szemészeti múlt és jelen, mely nélkül nem képzelhető el a jövő. Györffy István e jövőt alapozó múlttal ismertet meg bennünket a szemtanú hitelességével.