Az egyház szentjei [antikvár]

Szent a szó legteljesebb értelmében maga az Isten; azért mondjuk a szentmisében: Szent, szent, szent a seregek Ura, Istene. Ő a legtökéletesebb igazság, a legodaadóbb jóság, a legmélyebb titok, a legigazibb szentség. Minden erő, szépség, jóság belőle sugárzik a világra, a lélekre; a szentség is belőle ered, általa valósul meg. Szentnek mondjuk egyrészt azt, ami az Istenhez, az ő tiszteletéhez tartozik; szent az oltár, melyen a szentáldozatot bemutatjuk, szent a kehely, melyben az Úr vére van, szent a templom, mert az Isten háza. Az Isten nemcsak a tárgyakat emeli fel a maga szolgálatának méltóságára, hanem a személyeket is, az embereket is. Ezért szentelik fel a papokat, hogy szentek legyenek az Úr szolgálatában. Nemcsak a papok, hanem a világiak is az Isten szolgálatára vannak hivatva, részesei tágabb értelemben az Úr Jézus királyi papságának. a szent keresztségben minden hívő megkapja a megszentelő kegyelmet, mely által az isteni életnek lesz részesévé a keresztség az eltörölhetetlen szentségi jeggyel mindenkit elkötelez az Isten szolgálatára; ezen szentségi jegy által az Isten az embert a maga tulajdonába fogadja. Ebből értjük meg, miért nevezi az újszövetségi Szentírás, leginkább pedig Szent Pál apostol az összes megkeresztelt híveket szenteknek. Hiszen minden keresztény az Isten fogadott fia, az Úr házanépe; teste is a Szentlélek temploma, fel van szentelve az Úr kegyelmével, hogy az Isten lakozhassék a szívében, őt vallja Urának a hívő elme, az ő utain járjon az egész ember.