Diszkrimináció emancipáció - asszimiláció diszkrimináció [antikvár]

KOVÁCS 1. GÁBOR BEVEZETÉS A MAGYARORSZÁGI EGYETEMI TANÁROK (1848-1944) ÉLETRAJZI ADATTÁRÁNAK INDULÓ SOROZATÁHOZ kiket tekinthetünk egyetemi tanárnak 1848 és 1944 között? Kiindulópontunk a Huszár Tibor által kezdeményezett történeti elitkutatás részeként indult két világháború közötti tudáselit-vizsgálat volt. Ennek során nyilvánvalóvá vált, hogy ekkor a tudáselit-pozíciók 6o%-át birtokolva az egyetemi tanárok alkották ennek az elitszegmensnek a magvát. Maguknak az egyetemeknek meghatározó szerepe volt a tudás termelésében, ellenőrzésében, elosztásában, a tudástőke kezelésében. A tudáshierarchia csúcsát elfoglaló egyetemi tanárság közvetlenül vagy közvetve kontrollálhatta a középosztályba kerülés intézményes csatornáit is. Ezt a fontos szerepet figyelembe véve az egyetemi tanárokra vonatkozó adatgyűjtésünket kiterjesztettük egy hosszabb történeti időszakra. Kutatásunk így az 1848. április 11. és 1944. október 15. között Magyarországon működött egyetemi tanárokkal foglalkozik (Kovács I. G. 2010:194-196). Ide tartoznak tehát azok a nyilvános rendes és nyilvános rendkívüli egyetemi tanárok, akiket ugyan 1848 áprilisa előtt neveztek ki, de azután is működtek, meg mindazok, akiknek a kinevezésére 1848 áprilisa és 1944 októbere között került sor. Értelemszerűen nem vettük figyelembe a magántanárokat, s azokat sem, akik közülük idővel nyilvános rendkívüli vagy nyilvános rendes tanári címet kaptak. De azokkal sem foglalkozunk, akik címmel és jelleggel nyertek nyilvános rendes tanári kinevezést, s így az egyetemi tanári testületek teljes jogú tagjai lettek. Ugyanis ez sem járt számukra státusszal. Az ilyen megnevezésű tanárok hirdettek ugyan az egyetemen órákat, s ezért bizonyos tiszteletdíjat is kaptak, alapjában véve azonban inkább egyfajta tudományos fokozattal rendelkeztek, ami 1848 után egyre jobban előfeltétele, előszobája lett az egyetemi tanári kinevezésnek, de nem jelentett