Emlékezünk orvosainkra 23. [antikvár]

Emlékezünk orvosainkra 23. 102 Előszó Az orvosi tevékenység folyamatos objektív felelősség-vállalás a jövendő ember-élet, a beteg ember-élet valamint a végleg elmúló ember-élet szempontjainak nagyon keskeny mezsgyéjén. Úgy az egyén, mint a társadalom vélt elvárása az orvosaival szemben, hogy oldja meg az élet és halál ellentmondásában rejlő paradoxont. Tudósorvosaink az elmúlt néhány ezer évben kutatták az ember földi életfeltételeit jobbító körülményeket, sajnos az emberi szakmák nem jelentéktelen hányada (politikusok, fegyver-gyárosok és -kereskedők, bankárok, biztosítási ügynökök, bírók, ügyészek, végrehajtók stb.) azon munkálkodik, hogyan lehet minél kevesebb erőfeszítéssel, mind több emberi életet kioltani. Ebből következik, a pénz-, a munkaadók- és a politika világa nem viszonyul humánusan az emberi egészséghez és a betegségekhez. Számukra teljességgel felfoghatatlan az az orvosi alapigazság, hogy egészséges ember csak az lehet, aki nem beteg. A mindenkori hatalom az embertől elvárja az egészséges állapotot, hogy azt manipulatíve a profit termelésére használja, sőt ezen túlmenően a törvényeivel kötelezi a munkavállalót - évtizedeken keresztül - egészségügyi járulék fizetésére is, amit az állam és biztosítók zsebretesznek és elherdálnak. Ha viszont a munkavállaló beteg lesz, akkor fizetheti a betegellátásának a költségeit is. Így az államok, a kezükben levő törvényekkel úgy az egészséges, mint a beteg embert többszörösen kizsákmányolják, anélkül, hogy viszonzásul bármilyen ellenszolgáltatást nyújtanának. Tehát leszögezhetjük, hogy a munkavállaló a munkájáért éhbért kap, míg a saját egészségéért neki kell fizetnie. Az orvosi tevékenység - a beteg szemszögéből minden esetben, egy munkát vállalóval (az orvossal) létrejött bizalmi kapcsolatot jelent, melytől a profitszerzés idegen, vagyis a halmazelméleti keresztmetszete