Emlékezünk orvosainkra 3. [antikvár]

Emlékezünk orvosainkra 3. 271 Előszó Az „Emlékezünk orvosainkra" 1. kötetét 17 társszerzővel együtt 2008. március havában és a 2. kötetét 34 társszerzővel 2009. márciusában indítottuk szárnyalni. A magyar orvosi társadalomban meglepően pozitív fogadtatásra talált, és mint a mozaik kockák úgy gyűltek az ötletek és a javaslatok a következő kötetek tartalmára. E kötetnek a „Visszhang" című fejezetében, a számos írásos visszajelzésből csak kettőt emeltünk ki, illetve két érdekes „következményről" számolunk be. A nagynevű publicista Bajor Nagy Ernő mélyenszántó gondolatait közöljük és Dr. Gazda István azon javaslatáról teszünk említést, amelyben a kötetet tudományos kutatási célzattal is hasznosítani lehet. Nagy örömünkre szolgált, hogy Prof. Dr. Miskolczy Dezső akadémikust, a 2. kötet megjelenése után - posztumusz - Magyar Örökség díj-ban részesítették. Valószínűleg orvos- és irodalomtörténeti dokumentum, amit Dr. Péterffy Árpád professzor bocsátott a rendelkezésünkre, hogy Kolozsvárott, 1941-ben elhunyt Reményik Sándor költőnek a családja - a költőnek még életében megfogalmazott kívánsága szerint - arra kérte Dr. Péterffy Pál professzort, hogy Reményik Sándornak a halál beállta után szúrja át a szívét! Ezt az eseményt jegyzőkönyvbe vették. Az elmúlt száz esztendő történelmi eseményei és a nagy hatalmak elvtelen és etikátlan - Magyarországot sújtó - politikai döntései, megpecsételték a magyar orvosképzés múltját és jelenét, és gonosz árnyékként követték a magyar orvosok tízezreinek a tevékenységét. A szülőföldjének rögéhez ragaszkodó sze-