Emlékezünk orvosainkra 33. [antikvár]

Emlékezünk orvosainkra 33.ElőszóAz orvosi tevékenység folyamatos objektív felelősségvállalás a jövendő ember-élet, a beteg ember-élet valamint a végleg elmúló ember-élet szempontjainak nagyon keskeny mezsgyéjén.Ugy az egyén, mint a társadalom vélt elvárása az orvosaival szemben, hogy oldja meg az élet és halál ellentmondásában rejlő paradoxont. Tudós-orvosaink az elmúlt néhány ezer évben kutatták az ember földi életfeltételeit jobbító körülményeket, de sajnos az emberi szakmák nem jelentéktelen hányada (politikusok, fegyver-gyárosok és -kereskedők, bankárok, biztosítási ügynökök, bírók, ügyészek, végrehajtók stb.) azon munkálkodnak", közvetetten, hogy hogyan lehet minél kevesebb erőfeszítéssel, minél több emberi életet kioltani. Ebből következik, a pénz-, a munkaadók- és a politika világa nem viszonyul humánusan az emberi egészséghez és a betegségekhez. Számukra teljességgel felfoghatatlan az az orvosi alapigazság, hogy egészséges ember csak az lehet, aki nem beteg.A mindenkori hatalom az embertől elvárja az egészséges állapotot, hogy azt manipulatíve a profit termelésére használja, sőt ezen túlmenően a törvényeivel kötelezi a munkavállalót -évtizedeken keresztül - egészségügyi járulék fizetésére is, amit az állam és biztosítók zsebretesznek és elherdálnak. Ha viszont a munkavállaló beteg lesz, akkor fizetheti a betegellátásának a költségeit is. így az államok, a kezükben levő törvényekkel úgy az egészséges, mint a beteg embert többszörösen kizsákmányolják, anélkül, hogy viszonzásul bármilyen ellenszolgáltatást nyújtanának. Tehát leszögezhetjük, hogy a munkavállaló a munkájáért keveset kap, míg a saját egészségéért neki kell fizetnie.