Emlékezünk orvosainkra 6. [antikvár]

ElőszóAz Emlékezünk orvosainkra" 4. kötetét tartja az olvasó a kezében. A kötetben 40 szerző állít emléket elődeinknek és nyilvánít véleményt az orvosi tevékenység múltjáról és közelmúltjáról, és ezek együttesen a napjaink, sőt a közeljövő magyar egészségügyének a fundamentumára is utalnak.A kötet fémjelzi azt a gondolatot is, hogy az orvosi szakmával járó felelősség nemcsak egyedi magatartási forma, hanem családi magatartási minta is, ezt bizonyítják az orvosi dinasztiát képező családok, ahol két-három-négy generáció tagjai is a beteg emberekért tevékenykedtek, mint jelen kötetünkben bemutatott Obál-család.Ebben a kötetünkben megemlékezünk nemcsak az orvosi oklevelet szerzőkről, hanem olyan személyekről is, akiknek tevékenysége, kutató munkája szorosan kapcsolódik az orvostudományhoz. A sorozat címét megőrizzük, noha már ebbe a kötetben is két olyan személyről is megemlékezünk, akik egyetemi végzettségük alapján nem szereztek orvosi oklevelet (Banga Ilona - vegyész; Kovács Ferenc - biológus), de egész életükben tevékenységüket orvosi intézetekben végezték. Véleményünk szerint elfogadhatatlan az a szemlélet, hogy az orvosi egyetemeken és kutató intézményekben az ott dolgozó, nem orvosi okleveleket szerző (gyógyszerész, biológus, kémikus, fizikus, matematikusok stb.) felsőfokú végzettségűeket - ne tekintsük egyenrangú partnereknek az orvosokkal. E szakmák képviselői általában kikerülnek a saját szakmájuk látóköréből, kihagyják őket az orvosi lexikonokból, vagyis másodrangú szereplőkké válnak a