Erdélyi fejedelmek [antikvár]

Az erdélyi fejedelemség kezdetei az 1526-os mohácsi csatáig nyúlnak vissza. Ezt követően választott Magyarország két királyt Szapolyai János, illetve I. Habsburg Ferdinánd személyében. A háromfelé hasadó ország középső és keleti felében I. János király uralkodik, aki hosszú ideig nőtlen maradt. Az ellenkirály, Ferdinánd akár diplomáciai eszközökkel, akár fegyveres harc árán is szerette volna az egész, a hódoltságból kimaradó országot jogara alatt egyesíteni. A több mint egy évtizedes vetélkedés végén, 1538-ban a két fél megbízottai Nagyváradon abban egyeztek meg, hogy a Szapolyai által uralt részek I. János halálával Ferdinándra szállnak, s amemiyiben Szapolyainak mégiscsak törvényes fiú utódja születnék, emez nem követi apját a magyar trónon. Kárpótlásul a reménybeli utód visszakapná az időközben elvesztett családi birtokokat a Szepességben.És ekkor az idős és beteges I. Jánosnak még volt ereje ahhoz, hogy egy utolsó meglepetést szerezzen a gőgös és magát nyeregben érző Ferdinándnak: 1539-ben esküvőt ül I. Zsigmond lengyel király leányával, az alig húszesztendős Izabellával, a következő évben pedig megszületik a várva várt fiú:JÁNOS ZSIGMOND(Buda, 1540. VII. 7. - Gyulafehéi-vár. 1571. IIL 14.)Az apa az örvendetes esemény után két héttel szívszélhüdésben Szászsebesen elhunyt, anélkül, hogy fiacskáját egyetlen pillanatra is látta volna. A 21 éves, özvegyen maradt anya ettől kezdve egyedül uralkodik, de olyan tanácsosok veszik körül, mint az erélyes és fortélyos György barát (Martinuzzi), a jogtudós Werböczi István, a nagyhatalmú Török Bálint és a sírig hü Petrovics Péter. Ezek a tanácsurak pontosan 14 esztendővel a mohácsi csatavesztés után az országgyűlésben pártot teremtenek János Zsigmond mellett, és a Rákos mezején összegyűlt rendek szeptember 13-án közfelkiáltással a csecsemőt II. János (Zsigmond) néven Magyai-ország királyává teszik.